Az opálbányászat egy kitartó és nehéz fizikai munka, tudás és szerencse, remény és csalódás…, és állandó újrakezdés, azért a jutalmáért, hogy elsőként pillanthasd meg a világ legritkább és legelbűvölőbb drágaköveit.
Régi nézet szerint az opál – ritkasága miatt - azok közé az ásványok, közé tartozik, melynek gazdaságos kitermeléséhez a bányásznak egyedül kell dolgoznia. Ez jobbára ma is igaz a földalatti opálbányákra, de messze nem igaz a nyitott, külszíni bányákra.
Az opálbányászat technológiája gazdag múltra tekint vissza. Az opálmezők mindegyike sajátos technikát és eljárást dolgozott ki a helyi geológiai, technológiai és szociális adottságokhoz alkalmazkodva.
Az első opál megtalálásától, az 1960-as évek elejéig az opál kitermelése kézi szerszámokkal történt. Az opált rejtő gazdakőzet eléréséhez szükséges függőleges akna elkészítéséhez csupán fejtőkalapácsot és lapátot használtak.
A opálbányászat munka-, és védő felszerelései
Amikor a bányász rátalált az opálföldre (gazdakőzet) akkor vízszintes vágatokat vájt, hogy kövesse az ígéretes réteg vonulatát.
Kezdetben a vágatok olyan alacsonyak voltak, hogy egy bányász csak kúszva tudott benne közlekedni. A törmeléket marhabőrből készült és kötelekre rögzített vödrökben, kézi csörlővel húzták a felszínre.
A bányaműveletekhez általában két ember kellett. Az egyik lent dolgozott a föld alatt, a másik a csörlővel felhúzta a vödröt és kiürítette tartalmát.
Lent a tárna megvilágításához karbidlámpát használtak. Az induló vágatokat robbantással is tágították.
A dinamit használta manapság is bevált módszer.
A bányászok négyszögletes keresztmetszetű aknát ástak, melybe hátukat és lábukat a falnak szorítva másztak le.
A munka az elszigetelt, extrém hőségben, ivóvíz-, és szolgáltatás hiányos környezetben, hihetetlenül kemény volt.
Az 1960-as években az egyik bányász, feltalált egy automata felvonót a törmelék felszínre szállítására. Ez időszakban kezdődnek el a vizes (artézi) kutak fúrásai is, mely nem csupán az elégséges ivóvízellátást szolgálta, de a hatékonyabb opáltisztításhoz, válogatáshoz is nagyban hozzájárult.
Manapság az opál kitermelésére, alapvetően kétféle eljárása létezik.
Az opál felkutatása és kitermelése történhet zárt, földalatti járatokban és nyitott, külszíni bányászattal.
I. Földalatti, tárnás bányászat Az opálmegtalálása nem könnyű feladat. A bányász heteket, hónapokat is dolgozhat, anélkül, hogy bármit is találna, vagy legalábbis annyit, mely fedezné költségeit. Ezért alapvetően fontos a bányászat megkezdésére alkalmas helyszín megtalálása.
Helyszín kijelölése - A bányászati joggal (bérlettel) rendelkező bányásznak a megszerzett területen (min. 2.500 m2) meg kell határoznia, hogy hol kezdi meg az akna ásását. Minél közelebb sikerül kerülnie a gazdakőzethez, annál kevesebb költségbe kerül a bánya előkészítése és működtetése.
Az ígéretes hely kijelölésére többféle módszer közül lehet választani.:
Varázspálca - Akinek kevés a pénze az, az ősi hagyományok megfelelően az akna helyét varázsvessző (pálca) segítségével keresi meg.
Szerintük a vesszővel ki lehet mutatni a földalatti repedésekben, rétegütközésekben megrekedt, magas szilikát tartalmú nedvesség jelenlétét.
Az ábra, a kb. 30 méteres mélységben tapasztalt földcsúszás mentén négy törésvonalat mutat, mely a földalatti vizek közlekedő csatornáit jelenthetik.
A felső kettő környékén kevés esély van az opál jelenlétére, de a harmadik, kb. 2,4 méteres szélességű törésrétegben már előfordulhat az opál. A helyszín kijelölése ott történik meg, ahol az L alakúra hajlított, és vízszintesen tartott rézpálcák, hirtelen keresztezik egymást.
Cooper Pedy opalmezők - törmelékhalmok és pálcás helykeresés
Próbafúrás - Aki meg tudja fizetni a kutatófúrás díját, az konkrétabb bizonyítékot is szerezhet az opál jelenlétére. Az 1980-as években elterjedt, 23 cm átmérőjű fúróheggyel rendelkező (auger) berendezéssel gyors tesztfúrásokat lehet elvégezni.
A bányász a mélyről felhozott agyagréteg színéből próbálja megállapítani az opál várható jelenlétét. A bányász gyakran több tucatnyi lyukat fúr, mire dönteni tud a nyitó akna helyéről.
Az utóbbi időszakban, azokon a helyszíneken, ahol a felső (szilkret) réteg túl kemény, ott elsőnek egy 12 cm átmérőjű légkalapácsos fúró berendezést használnak. Amikor a réteget áttörték, akkor a fúrást a szélesebb fejű rotációs fúróval folytatják.
A bányászoknak a próbafúrás lyukait a művelet végén vissza kell temetniük.
SIROTEM eljárás – a földalatti kőzetek elektromos ellenállásának mérésén alapszik. Segítségével kimutathatók a homokkő-, az agyagrétegek és a törésvonalak előfordulása. Az eljárás előnye, hogy relatíve rövid idő alatt nagy terület vizsgálható át.
Radar eljárás – az utóbbi időben használt módszer az opálkőzet kimutatására.
Vannak, akik a felszíni jelekből próbálnak következtetni az opál jelenlétére. Ilyen indikátorok lehetnek a fák (pl. a vad narancsfák), melyek a vizes törésvonalak felett nőnek.
Akna kialakítása - Az akna mélyítése történhet, a már említett klasszikus kézi szerszámokkal, fejtőkalapáccsal, csákánnyal és lapáttal.
Ezzel a módszerrel az akna kiásása napokat vehet igénybe, igaz a bányász a gépek bérleti díját megspórolja. Manapság a területi engedéllyel (bérlettel) rendelkező bányászok döntő többsége modern gépi eszközöket bérel, a nyitó aknák elkészítéséhez.
A Caldweld típusú berendezéssel lehetőség van 1-2 méter átmérőjű, és akár 30 méter mély lyuk fúrása is.
A bányász a fúrófej által felhozott törmelék folyamatos vizsgálatával limitálja a fúrás mélységét.
Az ígéretes réteg elérését követően a bányász egy könnyű kötélhágcsó használatával, vagy motoros csörlő segítségével átvizsgálja az akna alját.
Motoros lift
Ha a bányász elégedett az eredménnyel, akkor egy végleges acéllétrát készít a tárna rendszeres eléréséhez és elhagyásához.
Akna látképe alulról
A bányamezők területe tele van működő, vagy elhagyott aknalyukakkal, és a körülöttük felhalmozott meddőhányókkal. A lyukak nem minden esetben vannak körülkerítve így a területen történő közlekedésre nagyon oda kell figyelni. Jelöletlen akna
A kőgyűjtő turistákat táblák figyelmeztetik a veszélyekre.
Az akna elkészültével a bányász megkezdheti az opálföld irányát követő, vízszintes vágatok tágítását. A nyitó vágat kibontásához a bányászok ma is gyakran használnak dinamitos robbantást.
A vágat (folyosó) tágítása - ill. az opál kutatása céljából a bányászok többféle eszköz mellett dönthetnek.
Manapság a fejtőkalapács és csákány használta leginkább csak a falban megjelenő opálok, óvatos kibontására korlátozódik.
A fal durva lefejtésére elektromos, vagy pneumatikus gépeket használnak.
A legolcsóbb megoldás a kézi ütve-furó használata, de ennek hátránya, hogy egész napos használata igen fáradságos. Vágatfúrás
Drágább, de hatékonyabb eredményt nyújtanak a különböző típusú alagútfúró-, és ásó gépek.
Rotációs falmarógép és ásógép
Az erőgépek használatának van egy nagy hátránya. Azokon a helyeken, ahol az opál szemcsés, vagy sávos formában jelenik meg, azaz az opál már a falban tisztán látható, ott az erőteljes falbontás óriási károkat is tud okozni, azzal hogy szilánkosra törheti a drágaköveket.
Ezért nagyon fontos, hogy a bányász minden esetben az opál megjelenésének formájához alakítsa munkaeszközeit.
Az elektromos gépek használatához és a vágatok megvilágításához szükséges áramot általában dízel generátor szolgáltatja. A bányász mezők döntő többsége nincs rákapcsolva a központi elektromos hálózatra, így az áramot helyi napelemek-, szélkerekek és generátorok biztosítják.
A biztonságos légmozgás, ill. a káros szénmonoxid felszaporodása elkerülése érdekében a bányásznak, idővel egy másik un. szellőztető aknát is kell fúratnia.
Amikor a gépi fejtések következtében nagyobb üregek, termek alakulnak ki, azokat a biztonság érdekében szükséges alátámasztani. Az alátámasztást fából készült pillérek biztosítják. Erre a célra, az ausztrálok a ciprusi fenyő (Callitris glaucophylla) fáját tartják a legalkalmasabbnak.
A törmelék felszínre szállítása - A vágat falának megmunkálása közben az opálra különböző formában lehet rátalálni.
Vannak kövek, melyek az azokat takaró agyagfalak eltávolítását követően (szemcseként, vagy sávokban) azonnal láthatóvá válnak. Ezeket a bányász óvatosan kipiszkálhatja a falból.
Szemcse opál
Más opálok, melyek göröngyök belsejében rejtőznek, vagy a rátapadt agyagrétegtől csak további, külszíni műveletek segítségével pillanthatók meg.
A falról lehulló törmeléket időközönként el kell hordani az akna aljához, majd onnan fel kell juttatni a felszínre.
A falakról leváló törmeléket leggyakrabban egy kétkerekű talicskába (un. riksába) lapátolják.
Nagyobb vágatokban a törmelék összegyűjtésére homlokrakodóval felszerelt, motoros töltőládát használnak.
A törmelék a talicskából a felhordó ládába (csillébe) kerül, melyet korábban egy kézi csörlővel húztak a felszínre.
A 60-as évektől már motoros felvonót, majd automata billenőszerkezetet használnak, melynek segítségével a törmeléket gúlákba, vagy egy teherautó platójára öntik.
A teljes folyamat
A 80’-as évektől terjed a teherautóra szerelt vákuumos törmelék elszívó alkalmazása. Ez a berendezés egy óriási porszívóhoz hasonlít, melynek csöve az aknából a vágat végén lévő fejtőgéphez kapcsolódik. A törmelék a nagyteljesítményű ventilátor szívó erejének hatására a csőből egy nyitható aljú garatba kerül. A garat alja egy bizonyos törmeléksúlyra megnyílik, és tartalma gúlába, vagy egy szállítójármű platójára ömlik. Rajz a vákuumos törmelékszívó működéséről
Törmelék tisztítása - A vágatokból felszínre hozott törmeléket alaposan át kell vizsgálni.
Az értékes darabok különválasztása a meddőtől ma már nem csupán szemmel történhet, de hatékony eszközök is rendelkezésre állnak.
A törmelékek tisztításának módja függ a gazdakőzet-, ill. az opált fedő oxidált homokkő-, és agyagréteg keménységétől, szívósságától.
A tisztítás történhet szárazeljárással és nedves eljárással.
Agresszívebb gazdakőzet esetén a két eljárást kombinálják.
Száraz tisztítás - A törmeléket vagy a helyszínre szállított, vagy külön tisztító telepen rendelkezésre álló rácsozott forgódobban, szárazon előtisztítják. Ez a berendezés megszabadítja az opált a felületére tapadt homoktól és agyagtól.
Nedves tisztítás – a berendezést agitátornak hívják, mely nem más, mint egy hatalmas betonkeverő, melynek alsó negyedére lyukakat fúrnak, majd arra egy acélhálót (rosta) hegesztenek.
A törmeléket szállító teherautóról a törmelék egy szállítószalagra, majd onnan az agitátor hordójába kerül. A keverés során a forgó hengerbe adagolt víz sáros eleggyé alakítja a törmeléket.
A gazdakőzet „makacsságától” függően néhány órás, vagy néhány napos mosatás-forgatás során keletkezett sáros lé a rostán keresztül a szabadba jut, és eredményképpen egy szilárd és tiszta törmelékhalmaz marad hátra.
A teljes tisztás folyamata
A hordó megbillentésével a tiszta törmelék egy részét egy vizsgáló asztalra borítják, ahol a bányász kiválogathatja az ígéretes darabokat.
II. Nyitott, külszíni bányászat
A külszíni fejtés, bár lényegesen egyszerűbb és jóval kevesebb kézi erőt igényel, de lényegesen (20-30-szorta) drágább is a földalattinál.
A magas gépi költségek miatt a külszíni bányászatra magányos bányászok nem vállalkoznak.
Általában azokon a mezőkön (Queensland bányáiban) alkalmazzák, ahol az opálföld viszonylag közel (1-10 méterre) található a felszínhez.
Ezeken, a területeken a felszínt kemény homokkő (boulder) fedi. A művelet ennek a fedőrétegnek az eltávolításával kezdődik, melynek alapvető eszköze a buldózer, és az exkavátor.
A területről letúrt törmeléket teherautóval egy kijelölt helyre szállítják, ahonnan majd később a terület rehabilitációjához ismét visszaszállítják.
A nehézgépek után hagyott felületet a bányászoknak alaposan át kell vizsgálniuk.
Általában a nyitott bányákat ott alakítják ki, ahol korábban már folyt földalatti bányászat, mert ezeken a helyeken biztosan lehet opált találni.
Felszínre került régi aknák
A bouldózer kettős feladat elvégzésére alkalmas. A tolólapátja segítségével a talaj felső, boulderes rétege lefaragható, majd az ígéretes opálföld (agyagréteg) elérését követeően a gép hátsó részére szerelt körmök erőteljesen felszaggatják azt.
A terület bérlői a gépmögött haladva, alaposan átvizsgálják a felszakított törmelékeket.
Ezt a folyamatot látjuk a következő videofelvételen.
Szívesen fogadom véleményét, tapasztalatát, szakmai helyreigazítását, kiegészítését!
Véleménye, kérdése?
www.kovadasz.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!
egy kitartó és nehéz fizikai munka, tudás és szerencse, remény és csalódás…, és állandó újrakezdés, azért a jutalmáért, hogy elsőként pillanthasd meg a világ legritkább és legelbűvölőbb drágaköveit. 
Az elektromos gépek használatához és a vágatok megvilágításához szükséges áramot általában dízel generátor szolgáltatja. A bányász mezők döntő többsége nincs rákapcsolva a központi elektromos hálózatra, így az áramot helyi napelemek-, szélkerekek és generátorok biztosítják. 
i porszívóhoz hasonlít, melynek csöve az aknából a vágat végén lévő fejtőgéphez kapcsolódik. A
